Az EN ISO 374-5 szabvány határozza meg a felhasználók mikro roganizmusokkal (penész és baktériumok, opcionálisan vírusok) szembeni védelmére használt kesztyűkre vonatkozó követelményeket és tesztelési módszereket.

Penész és baktériumok behatolása (EN374-2 szabvány szerint végzett teszt): A teszt során a kesztyű víz- és levegőáteresztését vizsgálják.

Vírusok behatolása (ISO 16604 szabvány B módszere szerint tesztelve): A folyamat a vér útján terjedő kórokozók behatolásával szembeni ellenállás meghatározását teszi lehetővé.

- A tesztmódszer a Phi-X174 bakteriofágot alkalmazza.

A kesztyű, típusától függően, a következő piktogramot viseli:

Felhasználási javaslat:

Mivel minden esetben a felhasználási terület a meghatározó, a kesztyűnek sokszor több tulajdonsággal kell rendelkeznie a szükséges védelmi követelményeknek való megfeleléshez. Ezért nagyon fontos a használati útmutatóban feltüntetett felhasználási területek és a laboratóriumban végzett tesztek eredményeinek figyelembe vétele. Ugyanakkor előzetes tesztek végzésével ajánlatos megvizsgálni, hogy a kesztyű megfelel-e a tervezett használatnak, hiszen a munkahelyi feltételek eltérhetnek a típusteszt feltételetől a hőmérséklet, a kopás és az elhasználódás tekintetében.

Az ISO 18889 szabvány a növényvédőszereket kezelők és a betakarításban dolgozók védőkesztyűire vonatkozó követelményeket adja meg.

A G1 osztályba tartozó kesztyűk akkor felelnek meg, ha a potenciális kockázat viszonylag alacsony. Ezek a kesztyűk nem alkalmasak koncentrált összetételű növényvédőszerek használatához, illetve mechanikai kockázat esetén sem. A G1 osztályba tartozó kesztyűk általában egyszer használatosak.

A G2 osztályba tartozó kesztyűk akkor felelnek meg, ha a potenciális kockázat nagyobb. Hígított növényvédőszerek és koncentrált növényvédőszerek használatára is alkalmasak. A G2 osztályba tartozó kesztyűk teljesítik továbbá a minimális mechanikai ellenállás követelményeit is, ezért alkalmasak olyan tevékenységekre, amelyek minimális mechanikai ellenálást kínáló kesztyűt igényelnek.

A GR osztályba tartozó kesztyűk kizárólag a tenyeret védik, és azoknak a betakarításban dolgozóknak valók, akik a növényvédőszerek alkalmazása után a növény felületén lévő száraz vagy részben száraz növényvédőszer-maradványokkal érintkeznek.

Az EN511 szabvány azokat a követelményeket és tesztelési módokat határozza meg, amelyek a védőkesztyűkre vonatkoznak a konvekcióval vagy kondukcióval átadott hideggel szemben - 30°C-ig (választhatóan -50°C-ig). A hideg kapcsolódhat a éghajlati viszonyokhoz vagy ipari tevékenységhez.

A hideg elleni védőkesztyű kiválasztási folyamata során több szempontot figyelembe kell venni, mint például a környezeti hőmérsékletet, a személy egészségi állapotát, az ekpozíció időtartamát, a tevékenységi szintet stb.

Fizikai és mechanikai behatások, azaz kopás, metsző vágás, átszúrás és szakítás terén, az EN388 szabvány alkalmazandó minden védőkesztyűtípusra. A szabvány 2016-os változata óta új opcionális védelmi tulajdonságok, képességek jelentek meg.

Kézközepet érő behatásokkal szembeni ellenállás: ha a termék magáénak tudhatja ezt a képességet, megjelenik a « P » jelölés.

Jelölési példa:

4233X

Jelölési példa:

4543D ou 4X43D

Pengével ejtett vágás, 2 tesztmódszer:

EN388 6.2.:Az alacsonytól a közepesig terjedő vágási kockázatokra vonatkozóan. Egy 5N állandó erővel mozgatott körpenge előre-hátra mozog addig, amíg a mintát el nem vágja. Megállapítjuk a ciklusszámot, majd társítjuk hozzá a megfelelő szintet.

EN ISO 13997: Azokra az anyagokra vonatkozóan, amelyek az EN388 6.2 szabvány szerinti teszt közben tompítják a pengét és/vagy különösen ellenállóak, magas vágási kockázatok fennállása esetén. Egy egyenes penge 2N erővel, egyszeri, 20 mm-es vágást ejt, a tesztet eltérő erővel, annyiszor ismételjük, amíg a mintát el nem vágjuk, majd társítjuk a minta elvágásához szükséges erőnek megfelelő szintet. Ez a módszer leginkább a magas vágási kockázatot jelentő felhasználási helyzetek tesztelésére alkalmas.

Az EN ISO 10819 szabvány a rezgések kesztyűn keresztüli csillapítását illető teljesítménykövetelményeket adja meg. A kesztyűnek a rezgésgátló anyagot illető vastagsági és egyenletességi követelményeknek is meg kell felelnie. Figyelembe kell venni, hogy ez a kesztyűtípus csak csökkenteni tudja, nem pedig kiiktatni azokat az egészségügyi kockázatokat, amelyek a kézre átvitt rezgéseknek való kitettséghez fűződnek.

A 25 és 200 Hz közötti harmadoktávnyi frekvenciasávban a rezgésátviteli tényező legfeljebb 0,90 lehet. A 200 és 1250 Hz közötti harmadoktávnyi frekvenciasávban mért rezgésátviteli tényező pedig legfeljebb 0,60 lehet.

Ez a szabvány azoknak a védőkesztyűknek a követelményeit fogalmazza meg, amelyeket ionizáló sugárzást generáló környezetben vagy radioaktív anyagokat tartalmazó környezetben viselnek.

Egy radioaktív szennyeződés ellen védő kesztyűnek az EN374-2 szerinti szigeteléssel kell rendelkeznie.

Egy ionizáló sugárzás ellen védő kesztyűnek azon kívül, hogy az EN374-2 szerinti szigeteléssel rendelkezik, bizonyos mennyiségű nehézfémet, például ólmot kell tartalmaznia.